GABRIELLA
SZALKAI

Művészeti hitvallás

Kortárs képzőművészként az alkotásaim kiindulópontját egy, az 1950-es évek európai emberkertjeiről szóló cikk jelentette, ahol őslakos embereket állítottak ki látványosságként. Az ezekről az elhurcolt emberekről készült archív fotókat felhasználva a természettel való harmóniájuk és a hódítók általi kizsákmányolásuk közötti ellentétet vizsgáltam. Az ősi és őslakos kultúrákról végzett kutatásaim tovább mélyítették a kizsákmányolásból fakadó társadalmi kérdések iránti érdeklődésemet, többek között a gyermekmunka, a nők jogai, az erőszak és a társadalmi egyenlőtlenségek témái iránt.
Festményeimen ezeket a küzdelmeket a szereplők tekintetére fókuszálva szeretném megmutatni. Ezek az arcok egyszerre jelenítik meg az elnyomottakat és saját belső küzdelmeimet, miközben a festés számomra katartikus felszabadulást is jelent. Az alkotás folyamata meditatív: kizárom a külvilágot, és a színekre, formákra koncentrálok, ami lehetővé teszi, hogy felszabaduljak a traumák alól. Hiszek abban, hogy a művészet képes megszólítani a társadalmat, felhívni a figyelmet fontos kérdésekre, és tudatosabb, harmonikusabb élet felé ösztönözni.